Ha valaki Nintendo Switch konzolt vásárol, és nem a legújabb „Zelda”-játékkal kezdi, az már-már szentségtörésnek számít. A „Legend of Zelda: Breath of the Wild” volt az a játék, amely „megtörte” a konzolom szüzességét. Azok az idők tértek vissza, amikor este csak fél órát akartam játszani – néha egy kis Halo: Reach vagy Diablo 1 –, majd hirtelen észrevettem, hogy már hajnal van, és ideje iskolába menni. De miért olyan jó az új Zelda? Nézzük meg rendesen.
Műfaj
A legpontosabb meghatározás az „open-world kalandjáték”, bár ez sem adja vissza a játék lényegét. A „Breath of the Wild” valójában egy mély szerepjáték, csak éppen hagyományos RPG-rendszer nélkül: itt nem a karakter fejlődik, hanem maga a játékos.
Ez egyfajta „túlélőjáték”, mert hősünk fázik, ha hideg van, elázik az esőben, tüzet rak, fákat vág, vadászik és ételt főz. Ha pedig karddal kőre üt, a kard eltörik. A Zelda ugyanakkor egy logikai játék is, tele fizikai alapú rejtvényekkel, és még egy kiváló ló-szimulátornak is beillik. Minden játékos más élményt talál benne: számomra ez egy interaktív mesevilág, ahol szinte mindennel kölcsönhatásba lehet lépni – egy igazi „élet-szimulátor” egy tündérmesében.
A világ története
A Zelda-játékokról beszélve lehetetlen megkerülni a világ történetét, amely több mint harminc év alatt formálódott ki. A mitológia három arany istennővel kezdődik: Din, aki az erőt adja; Nayru, aki a bölcsességet képviseli; és Farore, aki a bátorságot testesíti meg. Ők együtt teremtették meg Hyrule világát, majd hátrahagyták a Triforce-ot – a három erény szimbólumát.
A Triforce ereje azonban felkeltette Ganon, a démonkirály figyelmét. Hylia istennő egy hőst választott ki, Linket, aki megkapta a Mesterkardot, és örök harcossá vált. Zelda hercegnő Hylia újraszületett alakja, akinek feladata, hogy segítsen Linknek legyőzni a sötétséget. Bár a sorozat címe Zeldát említi, a történet középpontjában mindig Link áll – de „Breath of the Wild”-ban Zelda karaktere is különösen mély és emberi.
Az évezredek során újra és újra megszületik Ganon, és vele együtt újraéled Link és Zelda is – minden korszakban új formában, de ugyanazzal a sorssal. Száz évvel a „Breath of the Wild” eseményei előtt Ganon végül győzedelmeskedett. Zelda hercegnő önfeláldozása mentette meg a világot a teljes pusztulástól, miközben Link halálos sebet kapott. Ez a történet kezdete – egy bukott hős újjászületése.
Cselekmény
Hősünk egy ősi templom romjaiban ébred, amnéziával és egy különös kőeszközzel, a Sheikah-palával a kezében. Ez az eszköz a játék során fejleszthető, és különféle képességeket ad Linknek: bombákat, mágneses irányítást, jégoszlopokat vagy akár fényképezést. A Sheikah egy ősi civilizáció volt, amely tízezer évvel korábban technológiával segítette a gonosz Ganon legyőzését – hatalmas gépekkel és őrszemekkel. Száz évvel a játék kezdete előtt azonban Ganon megszerezte az irányítást ezek felett, és a saját pusztító haderejévé tette őket.
Miután Link feljut a felszínre, találkozik egy titokzatos öregemberrel, aki megtanítja a túlélés alapjaira: vadászat, főzés, siklóernyőzés, tábortűzgyújtás. Ő adja az első küldetéseket is. Az oktató szakasz után mentorunk azonnal azt javasolja, hogy öljük meg Ganont – ami technikailag lehetséges, de gyakorlatilag öngyilkosság. A játék nem korlátoz: akár azonnal elindulhatunk a végső harcba, vagy bejárhatjuk a világot, hogy erőt, fegyvereket és tudást szerezzünk.
A történet nem lineáris, inkább felfedezésen alapul. A világ tele van naplóbejegyzésekkel, visszaemlékezésekkel, helyi legendákkal, amelyekből lassan kirajzolódik a múlt. A „Breath of the Wild” nem a befejezésről szól – hanem az útról, amit addig megteszel. Egy kaland akár néhány óráig, akár több száz óráig is tarthat.
Grafika
A Nintendo Switch technikailag gyengébb, mint a PS4 vagy az Xbox One, ezért a fejlesztők nem a realizmusra, hanem a stílusra építettek. A kézzel rajzolt hatást idéző cel-shading technológia mesés hangulatot teremt. Az eredmény egy gyönyörű világ: dombok, erdők, tavak, állatok és a természet minden apró részlete él és mozog.
A kilátások lélegzetelállítóak – érdemes megmászni egy hegyet csak azért, hogy gyönyörködjünk a tájban. A természet életszerűen reagál: a fű hullámzik a szélben, az állatok menekülnek a zaj elől, a vihar villámai pedig akár halálosak is lehetnek. Apró grafikai hibák és FPS-csökkenések csak ritkán fordulnak elő.
Hang
A „Breath of the Wild” teljesen lokalizált, több nyelven elérhető szinkronnal, bár a párbeszédek nagy része továbbra is szöveges. A zene nem folyamatos – gyakran a természet hangjai veszik át a főszerepet. A dallamok finoman illeszkednek a helyzetekhez: békés felfedezéskor halk zongorajáték, harcban pedig feszes ritmusok szólnak. A hangulat így rendkívül természetes és magával ragadó.
Játékmenet
A „Breath of the Wild” szabadsága példátlan. Egy egyszerű példa: meglátsz egy bokoblin-tábort a mezőn. A legtöbb játékban két lehetőséged van – frontális támadás vagy megkerülés. Itt azonban legalább tíz különböző megoldás létezik. Lehet követ görgetni a dombról, éjszaka rajtaütni, robbanó hordókat felrobbantani, fáklyával tüzet gyújtani vagy akár villámot kihasználni. A környezet minden eleme használható.
Link bárhová eljuthat, amit a szem lát – nincsenek láthatatlan falak. Sziklákra, hegyekre is felmászhat, ha az állóképessége engedi. Minden lépés új felfedezést rejt: szentélyeket, logikai feladványokat, fegyvereket vagy rejtett kincseket. A felfedezés önmagában motiválóbb, mint a fő küldetés. A világ tele van apró történetekkel és jutalmakkal, így a játék sosem válik monotonná.
Összegzés
A „The Legend of Zelda: Breath of the Wild” egyedülálló abban, ahogyan az interaktivitást és a szabadságot ötvözi. A világ él, reagál, és valóban meghívja a játékost, hogy kísérletezzen. A történet, a harcrendszer, a rejtvények, a természet és az érzelmi mélység összessége miatt ez nem csupán a Zelda-sorozat legjobb része, hanem a nyílt világú kalandjátékok egyik mércéje is.