Remélhetőleg egyik olvasónknak sem kell emlékeztetni arra, hogy a videojátékok az egyik leginkább romlandó médium. Ami három évvel ezelőtt még hatalmas örömet okozott, ma már kissé zavarosnak tűnik. Nincs mit magyarázni – csak indítsd el a régi GTA: San Andreast, és hasonlítsd össze a monumentális negyedik résszel.
Ha tehát valóban a Mátrixban élünk, akkor a Halo – a teljes franchise és különösen a Reach – egyfajta valóságellenőrzésnek tekinthető. Ez a játék olyan, mint a jó bor: a tartalma alig változik, de az évek során egyre jobb lesz.
És ez valóban különös, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az első Halo nem két, nem három éve jelent meg – hanem 2001-ben, amikor az interaktív szórakoztatás még nem is számított a művészet teljes értékű részének (ahogy ma őszintén hisszük).
Természetesen, mint minden nagyszerű mű esetében, a Halo-t is mindig a legkönnyebb volt kritizálni. A sorozat népszerűségét tekintve nehéz pontosan meghatározni, mi tette sikeressé: a hibátlan többjátékos komponens vagy az epikus egyjátékos kampány…
Sokan még egy jó akciófilmet sem láttak benne, inkább csak a marketinget emlegették: „ilyen márkával még paradicsomot is el lehetne adni!”
De ez már a múlt. A Reach végre megszabadul a babonáktól és előítéletektől.
Halo – A Reach bukása
Mielőtt a technikai részletekbe belemennénk, érdemes röviden összefoglalni a Halo: Reach történetét, ahogy azt korábban a Death Stranding esetében is tettük.
A Reach a Halo-saga egyik legfontosabb és legtragikusabb epizódja (egyben az utolsó, amit a Bungie készített). Ez az epizód bemutatja a híres Reach bolygó pusztulását – a történet alapját Eric Nylund regénye, a „Halo: The Fall of Reach” adja. A játék a Spartan szuperkatonák szemszögéből meséli el az emberiség harcát a Covenant nevű idegen fajszövetség ellen.
2552. október 24-ét írunk, néhány héttel a Combat Evolved eseményei előtt. Az egyik távoli kolóniával megszakad a kapcsolat, és egy elit Spartan-egységet küldenek kivizsgálni az esetet. A helyszínre érve a csapat borzalmas mészárlás nyomait találja – a Covenant már elérte a bolygót.
A játék főhőse Noble Six, egy névtelen Spartan, aki a Reach védelmében harcol a végsőkig. A történet nem hősies diadalról szól, hanem a vereségről, az áldozatról és az emberi kitartásról. A Bungie célja nem csupán a történetmesélés volt, hanem hogy a játékos átélje a katasztrófa súlyát.
Halo Reach – A világ legjobb lövöldéje
A Halo-sorozat mindig is a játékmenetével tűnt ki. A Reach pedig a Bungie több mint kilenc éves fejlesztésének csúcspontja. A játék mély taktikai rendszert kínál, miközben megőrzi a könnyen kezelhető, dinamikus harcokat. Nincsenek mesterséges korlátozások – minden helyzet improvizációt igényel.
A mesterséges intelligencia lenyűgöző. Az ellenfelek stratégiát váltanak, reagálnak, és valódi kihívást jelentenek. A nehézségi szint magas, de igazságos – ha elbuksz, az rajtad múlik, nem a játékon. Ez adja a Halo Reach valódi izgalmát: amikor sikerül túljutni egy nehéz szakaszon, a jutalom nemcsak a győzelem, hanem a morális elégedettség is.
Kezdet: „Halo – The Fall of Reach”
A Reach két új elemet vezet be a sorozatba: páncélképességeket és űrharcokat. Az előbbiek taktikai előnyt nyújtanak: védőpajzs, hologram, láthatatlanság vagy jetpack. Ezek változatossá teszik a játékmenetet, és új szintre emelik a stratégiát. Az űrharcok rövidek, de intenzívek, és az irányítás meglepően pontos – méltó az Ace Combat sorozathoz.
A többjátékos mód továbbra is a Halo egyik legerősebb pontja. Kiegyensúlyozott, változatos és versenyképes. A „Theater” funkció lehetővé teszi a mérkőzések rögzítését, képernyőképek és videók készítését, ami különösen kényelmessé teszi a megosztást a közösségen belül.
Csak két dolog okoz csalódást: a technikai korlátok és az, hogy ez volt az utolsó Bungie-játék a sorozatban. A grafika még a jelenlegi konzolgeneráción is lenyűgöző, de a motor néha 30 FPS alá esik. Ettől eltekintve a Halo Reach egy mestermű – minden szinten kifinomult és magával ragadó.
A Bungie búcsúja érzelmes: a stafétát a 343 Industries veszi át. A Halo jövője bizonytalan, de egy dolog biztos – a Reach méltó lezárása egy korszaknak.
Előnyök: izgalmas egyjátékos kampány; kiváló többjátékos mód; kooperatív játéklehetőség négy főig; okos MI; magas nehézség; rengeteg taktikai opció; a sandbox-lövöldék legjobb megvalósítása; Martin O’Donnell varázslatos zenéje.